India, Rádzsasztán, Pushkar, Hotel Kanhaia Haveli

Ötödik - hatodik nap 2012. február 21-22.

Megpróbáljuk kitalálni, hogy hol rak le a busz. A város nem nagy, de mégiscsak este fél 10 van. A Lonely Planetből kinézünk egy szállást – kis bolyongás után meg is találjuk –, de úgy néz ki, hogy nincs olcsó szoba. Az idős tulaj egy angolul alig beszélő fiúra bíz, aki felvisz az emeletre és megmutat két szobát. Amikor a részletekről kérdezzük, akkor nem érti. Odalent már jeleztük, hogy az 1200 rúpia az nem a mi budgetünk. A srác 700-at mond, de amikor Iza visszakérdez, akkor már 600-at. A hotel egyébként barátságos, élő növényekkel van tele és tiszta.
A recepcióra visszatérve az öreg előad egy történetet, hogy ő ugyan a tulaj, de a fia az ügyvezető, aki most két napig nincs, szóval anyagi ügyekben ő nem dönthet. Egyezzünk ki 500-ban. Nekünk a 400 lenne jó, de tetszik a szállás, belemegyünk.

Az öreg elnézést kér a rumliért, most nagy a felfordulás, mivel két napja hunyt el a felesége. Mi csak meglepetten pislogunk, mert mindezt olyan mellékesen említi meg, mintha csak az időjárásról tett volna valami apró megjegyzést. Ezért hát a recepció melletti szobában az a sok asszony és gyerek.

Végül örülünk az emeleti új szobánknak és megyünk a dolgunkra.

Másnap reggel összepakolunk és elindulunk egy olcsóbb szállást keresni, de az öreg már azzal fogad, hogy 400-ért is simán maradhatunk. Az este után nem lett volna pofánk tovább alkudozni, de örömmel belemegyünk. A vendégkönyvet most sem töltjük ki, szerinte az még ráér, a fizetés meg szintúgy. Ezt egy kicsit furcsáljuk, mert ezt eddig mindenhol szigorúan vették, – de hát jó, legyen.

Csak a második estére esik le a tantusz, hogy hiába a nagy nyüzsgés a hotelben, rajtunk kívül itt nincs másik szállóvendég. Mindenki más családtag vagy az elhunythoz közelálló személy. Gyerekek és asszonyok töltik itt együtt az egész napjukat, – amennyire mi látjuk, itt európai értelemben vett siratásnak, vagy szomorkodásnak nyoma sincs.

A gyász miatt leállítottak minden foglalást, de mi erről mit sem sejtve az utcáról estünk be, – este 10-kor pedig már nem mondtak nekünk nemet. A vendégkönyv is ezért lett halogatva, hogy üzlet ez idő alatt semmilyen formában ne köttessen. 

Az öreg bravúrosan oldotta meg a dilemmát, nekünk pedig csak apránként esik le, hogy mi is történik körülöttünk.