India, Pandzsáb, Amritsar, Tourist Guest House
Tizenegyedik nap (2.) 2012. február 27.
Pandzsáb tartomány a szikh közösség gyűjtőhelye, a világba szétszóródott szikh közösség zarándokhelye pedig Amritsar. Ez egy nagyon érdekes és számomra nagyon szimpatikus vallási közösség. Valamikor a XV. században kiváltak a hindu közösségből, egyistenhitűek és mára tíz gurut fogadnak el vezetőnek. Nem fogadják el a kasztrendszert és elveik szerint bőrszíntől és születéstől függetlenül bárki lehet szikh, aki elfogadja a tanításokat. Eredendően harcos nép, a nagyon tradicionális követők ma is ott hordják a görbe tőrt az oldalukon. Sosem válnak meg tőle, még fürdés közben is megtalálják a módját, hogy a tőr ott maradjon a testükhöz rögzítve. A fejük betakarva, általában ott a jellegzetes turbán és az ápolt, hosszúra növesztett arcszőrzet.
Sokáig írhatnám még a jellemzőket, de ami megfogott bennük, az az egyenes tartásuk és a tiszta tekintetük. A férfiak egytől egyig mind nagyon férfiasak és öntudatosak. A megjelenésükből határozottság és béke árad. Igen-igen, ez az eredendően harcos nép láthatóan tudja, hogy hol a helye a világban és a belső béke messzire kisugárzik. Alapvetően nem egy rihi-röhi társaság, de sem a szikh férfiaktól, sem a szikh nőktől nem áll távol a mosoly. Meg lehet bennük bízni, – ha egy szikh a szavát adja, akkor az úgy is van.
Egyenes hát, tiszta tekintet
Békés harcosok
