India, Pandzsáb, Amritsar, Tourist Guest House
Tizenharmadik nap (1.) 2012. február 29.
A pihenőnap meghozta eredményét, újult erővel megyünk az Arany Templomot megnézni. Hatkor kelünk és napkelte után röviddel már a templom bejáratánál vagyunk. Én bekötöm a fejem egy 10 rúpiás kendővel, Iza pedig hoz egy sajátot. A lábbelinket leadjuk megőrzésre, aztán a reggeli tömeggel együtt araszolunk a templom felé. A szikhek szent temploma egy tó közepén áll, körülötte pedig hófehér épületsor, ami már önmagában is megérné a látogatást. Belépni csak fedetlen, tiszta lábbal lehet. Átgyalogolunk a lábmosón, és egy rövid lépcsősor után a medence szélén találjuk magunkat.
Rituális merítkezés
Szerencsés elhatározás volt a korai órákat választani, nem csak a tűző nap elkerülése miatt, hanem mert a turista is sokkal kevesebb. Ilyenkor itt főleg a helybéliek vannak és egész más a szelleme. A hangszórókból szól a szikhek szent himnusza, tabla és harmónium kísérettel gyönyörű hajlított dallamok. Nem értem a szöveget, de az áhítatot így is érzem.
A medence vize ragyogóan tiszta, benne aranyhalak úszkálnak, a felkelő nap végigfut a víz színén, a közepén pedig ott ragyog az Arany Templom. Mondanám, hogy giccses és hogy igazi képeslap téma, ha nem érintene meg mélyen a szentség. Bár nem az én hitem és még csak nem is az én kultúrám, de látom az őszinte tisztaságot és azt, ahogyan a hívek átadják magukat. A medence körül béke van, a sok ember ellenére az utcai zsizsegésnek nyoma sincs.
Izával sorba állunk és bemegyünk a templomba. Kb. tíz perc amíg beérünk, – meglepődöm, mert bent ott a zenekar, nem is sejtettem, hogy a hatalmas teret betöltő szikh himnusz innen megy élőben. A hívek találnak bent szent írást, levehetik a polcokról és falnak dőlve vagy leheveredve átadják magukat az ima szövegének. Megy az adománygyűjtés, illetve a felszentelt étel osztása.
Mit mondjak? Jó itt.
