India, Rádzsasztán, Bikaner, Hotel Marudhar Heritage
Kilencedik-tizedik nap 2012. február 25-26.
Az eddigi utunk Rádzsasztánban
Bikanerben a Junagarh erőd mellett tesz le a busz, ez az egyetlen biztos pontunk. A város még sötét és élettelen, csak néhány autorikshaw-s taxis próbál a nyakunkon lógni. Még világosság előtt megtaláljuk a Vinayak Guest House-t, fel is ébresztjük őket, de mint kiderül, teltházuk van.
Jitu, a házigazda szívesen fogad. Beinvitál, főz egy teát és felajánlja, hogy szabad szoba híján ingyen pár órára dőljünk le, amíg erőt merítünk másik szállást keresni.
Szerencsére fél órán belül már világos van, de nagyon jól esik a szíves vendéglátás és a további útbaigazítás. Autorikshaw-val a város másik felébe hajtunk, és magasan a kinézett ár fölött, de végül találunk szállást. A Hotel Marudharban az eddigi legnagyobb és legkényelmesebb szobánkat kapjuk. Hálásak vagyunk és alvós busz ide vagy oda, délután háromig alszunk.
Mire föltápászkodunk már lement a hőség, nyugodtan mászkálhatunk. Méreteit tekintve Bikaner nem egy nagy város, kb. egy óra alatt gyalog átszelhető. Kiderítjük, hogy nincs közvetlen vonat Amritsarba, az átszállás macerás, így befizetünk másnapra egy újabb alvós buszra. Csupán 12 órányi út.
Várótermi etűd a bikaneri vasútállomásról
Este visszamegyünk Jituhoz a Vinayakba és a teve szafariról érdeklődünk. Szeretnénk kimenni a sivatagba, 2-3 órát tevegelni, de a kínált tarifa nekünk drága. Bizony elszámoltuk magunkat, mivel Bikaner és a legnyugatibb Jaisalmer (ahová most nem megyünk) között jelentős különbség van. A Lonely Planet szerint Jaisalmerben torokátvágó harc dúl a turistákért, így az itteni ár tizedéért elvinnének bennünket tevegelni. De Bikaner nem egy tipikus turistahely, ráadásul a szafarihoz jeepet is kell bérelni, amivel kifelé a városból több mint 20 km-t kéne menni. Amit Jitu kínál, az nagyon is jó ár, de nekünk van még 6 hét az utazásból, tartani kell a költségvetést.
Ha legközelebb erre járunk, akkor mindenképp hozzá jövünk.
Junagarh erőd
Van még egy napunk Bikanerben. Megnézzük az Junagarh erődöt, de bármennyire szép és pompázatos, Rádzsasztán kupolás palotáitól már kezd csömörünk lenni. Egy kicsit szégyellem is magam, hogy itt vagyunk és nem érdekel, – de mit csináljak, mennék már nagyon északra.
Az erőd WC-je
– férfiaknak ingyenes, hölgyeknek 2 rúpia
Iza az erőd tövében
...és végül maga az erőd
Most itt ülök, illetve félig fekszem a Bikaner – Amritsar buszon, ölemben a netbook, éjfél múlt és megyünk végre északnak. Hurrá!
