India, Újdelhi - Ódelhi
Harmadik nap (2.) 2012. február 19.
A kabátos-hűvös tél hip-hop visszahúzódott, most pedig tűz a nap.
Vörös erőd
Reggel 9-re visszamegyünk a Tourist Boureu-ba, hogy Jonas-szal találkozzunk, de ő nem jön. Lehet elaludt, vagy meggondolta magát, így nélküle megyünk megnézni a Vörös Erődöt (Red Fort). Odamegyünk, tűz a nap, fő a fejünk, sok a turista, semmi kedvünk bemenni. Egy kicsit fényképezkedünk, aztán keresünk egy kajálós utcasort Old Delhiben. Többször eltévedünk, közben büdös van és nyomor, és már kezdjük érezni, hogy fáradunk.
Bök
Megint jönnek a koldusgyerekek és ugyanazt kántálva böködnek, hogy legyen már elegem belőlük. Ezt a bökdösés dolgot jól megtanulták, mert tudják, hogy amitől igazán irtózik a fehér turista, az az, amikor koszos kézzel fogdossák. Velem ráfaragnak, mert visszabökdösök, amitől ki is zökkennek és elbizonytalanodnak. Én diadalittasan (de érdektelenséget tettetve) megyek tovább és örülök, hogy egy nap alatt tökéletesítettem a módszert.
Utcai kaja
A kajálós utcasort végül véletlenül találjuk meg és az is kiderül, hogy a Daulat ki chaat, amit mi a negyed nevének hittünk, az valójában valami jughurtos étek. Amit végül mégsem próbálunk ki, bármennyire is gusztusos. Én nem mondtam le róla csak elnapolom a dolgot, Iza pedig még nem érzi magát elég erősnek, hogy az utcáról egyen.
Én már az érkezésünk első napján ettem az utcáról, – Iza pedig szörnyülködve nézte és közölte, hogy ő inkább nem – és különben is kell majd valaki, aki engem ápoljon. Egyébként az utcáról evés az egyik legnagyszerűbb és legdurvább dolog egyszerre. Sokan feküdtek már napokig lázasan különféle gyomorfertőzésektől szenvedve, sokszor egy jobb étterem is tud kínokat okozni. Nem állítom, hogy magabiztosan mozgok az ilyen helyek között, vannak szabályok, amiket sosem rúgnék fel. De azt már megtanultam, hogy nem minden piszkos, ami annak látszik, és ugyanígy nem minden tiszta, ahol ragyogó fehérség van. Pl.: ahol az utcán sütik ronda vaslábasban forró olajban az étkeket, ott aligha marad életben kórokozó, míg egy rosszul elmosott evőeszköz könnyen a turista vesztét okozhatja.
Marad hát a nyitott szem és az intuíció.
Autorikshaw
Délután kajálunk egy Lonely Planet által ajánlott helyen, aztán visszaszaladunk a szállóba sebtiben felvenni a csomagjainkat. El kell érnünk a 3 órás vonatot Jaipurba!
Az Old Delhi Station elérhető lenne metróval és egy kis gyaloglással, de a tűző napon kutyagolás után már túlságosan fáradtak vagyunk. A szállón megkérdezzük, hogy mennyibe kerülne az út autorikshaw-val, majd keresztülvágunk hosszában a Main Bazaaron. A rikshaw-sok a nyomunkban, de amíg nem mennek le a javasolt árig, addig mi csak gyalog nyomulunk előre. Végül az egyikük – aki korábban rálegyintett az alacsony összegre – utolér és bevállalja. Közben még morog, hogy ez neki bizony nem biznisz.
De le a kalappal emberünk előtt, utána úgy nyomja a gázt és olyat szlalomozik a tömegben, hogy öröm nézni. Kb. úgy kell ezt elképzelni, mint a Ben Hur fogathajtó versenyét csak kevesebb halottal.
