India, Rádzsasztán, Pushkar, Hotel Kanhaia Haveli
Hetedik-nyolcadik nap 2012. február 23-24.
A reggeli túránkról tíz után érünk vissza a városba, egyre jobban tűz a nap, még a reggelit és a helyi Tourist Bureaut is el akarjuk intézni. A számos utazási iroda mellett minden településen ez a legmegbízhatóbb információs hely, ezt ugyanis az állam üzemelteti.
A pushkari Tourist Bureau eddig a legnagyobb csalódás. Az egyszerű kérdésre, hogy hogyan jutunk tovább Bikanerbe, nem tudnak válaszolni, csak annyit mondanak, hogy innen nem megy vonat. Nézem a hátul kirakott prospektusokat – van köztük, amelyik egy hat évvel korábbi fesztivált ajánl.
Délutánra bemenekülünk az árnyékos szállásunkra, pihenünk és élvezzük az ingyen Wi-fit a hotelben. Igaz, néha órákig nem működik, de ez is valami.
Szintén szállóvendég
Raju
Este bolyongunk a bazársoron és felfedezzük magunknak a Raju nevű picike éttermet. Jól érezzük magunkat, bár egy tíz év körüli fiúcska rohangál és ő veszi fel a rendeléseket. Családi vállalkozás, a konyhában a férfi talán az apja lehet. Megfordul a fejünkben, hogy a gyerekmunkát talán nem kéne támogatni, aztán meg az, hogy ők mégiscsak ebből élnek. A kiszolgálás rettenetesen lassú, de a kaja az jó, a lepukkant belső ellenére elégedettek vagyunk.
Halvány emlékeinkből arra a következtetésre jutunk, hogy pont ezt a helyet ajánlhatta a Lonely Planet, ott is kiemelve az überlassú kiszolgálást. Később utánanézve kiderül, hogy az egy másik hely, a szintén Raju névre hallgató Terrace. Hiába na, a név kötelez.
Ecsprsso
Térkép
Másnap reggel megint a Tourist Bureau felé járunk és beszaladok egy ingyen várostérképért. Kezdetnek kitöltetnek egy hatalmas könyv alakú regisztrációs lapot, ahová fel kell írnom, hogy ki vagyok, mikor jöttem, honnan jöttem, hová megyek tovább, mi az útlevél számom, és egy sor, ahová egy megjegyzést, illetve köszönömöt írhatok az iroda számára. Mire mindezzel megvagyok, a kezembe nyomják a hat évvel korábbi fesztiválprospektust, ugyanis ennek a közepén van a várostérkép. Na ugye.
