India, Pandzsáb, Amritsar, Tourist Guest House
Tizenegyedik nap (1.) 2012. február 27.
Hajnal 5-kor befut a buszunk Amritsarba. A közel 12 órás utunk közel sem volt annyira megrázó, mint a legutóbbi Bikanerbe. Megkaptuk az egyetlen alsó alvós részt, közvetlenül a sofőrfülke mögött. Magamtól biztos nem választottam volna, de a fickó az utazási irodában elég meggyőző volt, ezért rábíztuk a választást. Azt mondta, elől jobb utazni, mert ott kevésbé ráz a busz. És tényleg!
Az alvós rész egyébként egy kétszemélyes koporsónak is beillett volna, kinyújtott lábbal fel is lehet benne ülni (ez az emeleti részeken már nem menne), de hosszában kb. a közepétől már csak a lábunk fér el.
Szerencsére 15 perc alatt megtaláljuk a kinézett szállást és felverjük a még alvó személyzetet. Később kiderül, hogy a Tourist Guest House is egy családi vállalkozás és a nagypapa az, aki ajtót nyit. Mutat egy szobát, mond egy árat:
A szállás barátságos, de eléggé lepattant, ahogy azt a Lonely Planet megjósolta. Gyorsan letussolunk, aztán folytattuk az alvást, amit a buszon félbehagytunk.
Kb. dél mire összeszedjük magunkat és kimerészkedünk a városba. A tűző nap miatt nem ez a legszerencsésebb napszak, de ez már mégsem a sivatag. Kinyomozzuk, hogy hogyan jutunk majd tovább Dharamsalaba, aztán eszünk egy jót az Arany Templom közelében.
Az vasútállomás környékén mindig nagy a nyüzsi
Punjabi Rasoi
A Punjabi Rasoi valóban egy remek étterem, talán az eddigi legjobb az utunk során. Az indiai konyhán belül előkelő helyet foglal el a punjabi fűszerezés, van is már egy jó pár élményünk korábbról. Többek közt a londoni Tayyabs étterem, ami pakisztáninak mondja magát, így sokáig nem is értettem, hogy akkor ez most pakisztáni vagy indiai. A magyarázat egyébként olyasmi, hogy az eredeti Pandzsáb tartomány átnyúlik a
Iza eszik egy Butter Masala Dosat én pedig egy Paneer Butter Masalat sima Naannal. Iza átlagon felül elégedett, bár eddig egyik kajáldánkra sem panaszkodhatunk.
Ez a kép egy későbbi dosa-rendeléskor készült. A fotózás csak többedik nekifutásra sikerült, mivel mire észbe kaptunk már üresek voltak a tányérok.
