India, Újdelhi, Hare Rama Guest House
Második nap (3.) 2012. február 18. reggel 8:00
A másik kedvenc koldulási módszerem a nyaggatás.
Rutin ide vagy oda, ilyenkor bizony észnél kell lenni, mert itt már kemény auracsapolás folyik. Jönnek a gyerekek, általában egy testvérpár, egy 5-6 éves kicsi, egy még kisebbel kézenfogva és rúpiáért vagy euróért könyörögnek. Hosszasan elkísérnek, kéregetnek, időnként fogdosnak és belénk kapaszkodnak, de a legidegesítőbb, hogy órákon keresztül ugyanazt mondogatják.
Szőrös szívű gané legyen, aki legalább egy nemet nem vet oda nekik. A gyerekek pedig csak jönnek és könyörögnek, rimánkodnak, siránkoznak végestelen végig a bazársoron. Bevetjük a negligálásos módszert, tudomást sem veszünk róluk, de ők rólunk annál inkább igen. Amíg mi bemegyünk a boltokba, addig ők türelmesen megvárnak és igencsak meglepő, amikor még negyed óra után is kint fogadnak és onnan folytatják, ahol abbahagyták. Az ember fia eközben elgyengül, ideges lesz és már bármit megtenne, hogy hagyják őt békén. Bujdosni, elfutni, fenyegetőzni vagy kiabálni teljességgel hiábavaló – ők azok az emberek, akik megtanítanak európai mivoltunkat levetkőzni. Minden otthonról hozott módszer érvényét veszti.
A megoldás egyszerű, mint a pofon, a kivitelezése már nem annyira. Csak erősnek és magabiztosnak kell lenni – időnként pedig jó nagyokat mosolyogni. Ha belülről tényleg elég erősek vagyunk, akkor ezt ők is megérzik és továbbállnak újabb áldozat után nézve.
