India, Rádzsasztán, Jaipur
Harmadik-negyedik nap 2012. február 19-20.
Öt óra vonatozás után este kb. fél 9 körül érkezünk Rádzsasztán fővárosába, Jaipurba. Az állomáson ránk száll egy hiéna srác és Iza elég rosszul kezeli. Eleinte szótlanul tűri, amint a fiú riksát és útbaigazítást kínál, majd egyre ingerültebben elkezd neki nemet mondani. A srácnak ez csak olaj a tűzre, részünkről már elhangzott a „Leave me alone” és a „Fuck you” is. A sötétben hátizsákosan nekivágunk a kb. 2 km-es városi túrának, a délelőtti tűző nap és Old Delhi pora még most is megviseli a szervezetünket.
Jaipur City Gate
A Lonely Planetes szállodák vagy foglaltak vagy már csak drága szobájuk maradt, így egy óra után még mindig nincs szállásunk.
Végül megtaláljuk a Pink City Guest House-e, ami ugyan nincs az ajánlottak között, de az igényeinknek megfelel és nem egy könnyen, de le is alkudjuk 1200-ról 400 rúpiára.
Cserébe hajnal ötkor a fülünkbe ordít a müezin, a hangszóró befigyel az ablakunkon és már akár Mekka felé is leborulnánk, csak hagyja abba.
Jaipur nem egy mohamedán többségű város, külsőre színes hindu ruhák mindenhol, de nem lehet pici a muszlim közösség sem. A szakállas, kupakos, hófehér ruhás emberekből még a vonaton láttam a legtöbbet, de a fülembe ordító hosszú hajlított dallamok nem engedik őket feledni.
Jaipur óvárosa a színe miatt kapta a pink jelzőtt. A házak falát világosbarnára festik, ami se nem vörös, se nem sárga és szerintem még csak nem is pink, hanem ilyen paszteles izé. Na jó, legyen akkor pink.
Szelek palotája
Itt elvagyunk két napot, napközben itt is tűz a nap, nyomjuk a napkrémet, a befedett fejet meg a napszemüveget.
