India, Újdelhi, Hare Rama Guest House
Második nap (2.) 2012. február 18. reggel 8:00
A koldusokat már egy kicsit nehezebben viselem, még ők is érzik, hogy friss hús vagyok. Már nem tör ki a frász, mint annak idején – nem félek, hogy kirabolnak vagy átvernek –, csak hát kijöttem a ritmusból.
Először jön az anya a karján a gyermekével, hogy segítsek rajta. Rövid úton közli, hogy ne adjak pénzt, neki csak tejre van szüksége. Aki még nem ismerné a módszert, annak most leírom: A fenti szöveggel becsalogat a boltba, hogy vegyek a csecsemőjének tejet. Ott aztán előkerül egy borsos árú bébitápszer, amit ő emel le a polcról, általában valami vödrös kiszerelésű anyatejpótlék. Az összefacsarodott szívű turista ezen a ponton már semmire sem tud nemet mondani. Tudja, hogy nem segíthet a világ összes koldusán, akkor legalább ennek az egynek miért ne szerezne örömet. A pénztári fizetés után az anya kikapja a vödröt a turista kezéből és mintha etetni menne elrohan.
Amit utána már nem látni, hogy a bontatlan vödör szépen visszakerül a boltba, annak az ára pedig a koldus zsebébe. Ha ki akarunk babrálni velük, akkor rögtön meg kell bontani a tápszert – persze ettől senkinek sem lesz jobb.
