2013.01.07.
06:00

Írta: joco78

Soha ne mondj nemet!

India, Újdelhi, Hare Rama Guest House

Második nap (1.) 2012. február 18. reggel 8:00

 

Érkezésünk napján alszunk délután 3-ig. A Main Bazaar zaja behallatszik, kintről távoli tülkölés és kiabálás. Na igen, ez India – mostantól nem lesz nyugtunk. A legutóbbi India-Nepál utunk során sikeresen kialakítottunk egy magatartást, ami nemcsak a túlélésben segít, de még élvezetessé is teszi az ittlétet.

MainBazaar_01_500.JPG

Kimegyünk a nyüzsgésbe, a helyiek között meglepően sok a fehér turista. A Main Bazaart mindig szerették a hátizsákosok, de fel nem foghatom, hogy miért. Itt aztán mindent megkap az ember, amit Indiától remél, különösen ha sztereotípiákra és felszínességre vágyik. Ez persze nem a Bazaar, hanem az európai ember kritikája akart lenni.

Két méter után már mindenki akar tőlünk valamit: az árusok csalogatnak, a riksások vinnének, a fejvadászok boltokat és olcsó utazásokat kínálnának.

MainBazaar_05_500.JPG

Van aki csak arra járó civilnek álcázza magát – Hello, how are you? Where are you from? – egyszerű kérdésekkel próbálnak a málnásba csalogatni. Én teli szájjal vigyorgok, egyrészt, mert a régi emlékek jönnek elő és élvezem a helyzetet, másrészt mert ez segít a nyugalmamat megőrizni. Ha idegeskedek, hogy hagyjanak már békén, illetve elkezdek tiltakozni – az a legrosszabb. Ha bármire is nemet mondok, azt egyszerűen kihívásnak tekintik. Ha valami nem érdekel, akkor a legjobb, ha tényleg nem érdekel és így nem is reagálok.

MainBazaar_03_500.JPG

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tavolazsiatol.blog.hu/api/trackback/id/tr84998999

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Guffy co. 2013.01.13. 17:28:26

engem ezen dolgok elolvasása kísértetiesen emlékeztet a Kubában tapasztaltakra.
"hello my fren', Where are you fron'? Want cigar? Good cigar"

aztán meg győzzél menekülni. Nekem bevállt az a tecnika, hogy közöltem, éppen beszerző körúton vagyok, de nekem nem az általuk ajánlott 3 fajta kell, hanem egy másik. ez többnyire hatott.
Vagy, ha akartam egy jó napot szerezni magamnak, akkor közöltem velük, hogy nekem is van eladó, megegyezhetnénk, és mondtam egy irreáélis árat. Hamar rájöttek, hogy én már ismerem a dörgést, valszeg valamelyik kollegájuk már találkozott velem :-)
süti beállítások módosítása