India, Újdelhi, Hare Rama Guest House
Első nap (3.) 2012. február 17. este 8:50
Joshi
Iza pénzt vált, én addig a csomagjainkat rendezgetem, köztük a gépről megmentett Etihados kispárnát és pokrócot. Olyan ez mint a törölköző a szállodákban, elvileg nem lenne szabad elvinni, de gyakorlatilag benne van az árban.
/LonelyPlanet_India_04.JPG)
Közben megszólítok egy japán srácot, akinek ha jól látom, akkor szintén Lonely Planet útikönyv van a kezében.
Eszembe jut az első utunk, amikor először mi is ugyanígy ültünk itt és megpróbáltuk kitalálni, hogy hogyan jussunk be a városba. Akkor egy svájci fiúval és egy japán kislánnyal fogtunk össze, hogy négyesben kinyomozzuk, merre lehet a buszmegálló. Akkor, 2010 októberében, néhány nappal a Commonwealth Games előtt (miniolimpia vagy mi a szösz) a metró már kész kellett volna legyen – ennek megfelelően ki is volt táblázva több helyen. A buszmegállót nem találva jó ötletnek tűnt, metróval bejutni a városba,– annál is inkább meglepett, amikor a metrómegálló helyén megpillantottuk a félkész építkezést és a komótosan folyó sínfektetést.
Azóta eltelt több mint egy év, a buszmegállót most sem találjuk meg elsőre, de legalább a metró az elkészült. A kiírás szerint reggel 6-tól jár. Most 5 óra múlt. Mit veszíthetünk - előre megyek, megnézem.
5 óra 10 perc, az aluljáróban sehol egy lélek, de a metró már működik!
Visszamegyek Izához és újdonsült japán barátunkhoz, Joshihoz – közben egy oszlop mellett kis európai csapat várakozik. Ez itt a buszmegálló? – kérdezem, de ők sem tudják. Ők ugyanis a 6 órai metróindulásra várnak. Na mondom, akkor felejtsük el a buszt, biztosan tudom, hogy a metró már jár. Ekkorra a kis nemzetközi csapatunk már hattagú és közösen megyünk befelé a városba.
/Delhi_szoba_01_250.JPG)
Megérkezünk a New Delhi Stationhöz, innen csak egy köpésre van a turisták által is kedvelt Main Bazaar. Nincsen fix szállásunk, kinéztünk egy jó pár szóba jöhetőt a környéken. A többiek leszakadtak (bár a kis utcákban még többször összefutunk), így csak Joshival hármasban megyünk szállást keresni. Kb. az ötödik hely az, ahol a tűrhető állapotok mellett, nem csak szabad szoba van, de az ár is elfogadható. Joshi még nem ismeri a helyi viszonyokat, de már volt egyedül Kínában és bejárta Mongóliát.
/Delhi_szoba_02_250.JPG)
A Hare Rama Hotelben a szobánk igencsak puritán, ha nem ismernénk az átlag színvonalat, akkor síkíva menekülnénk innen. Ágy, asztal, tévé. Szék nincsen. Meleg víz van. Csótányok sincsenek és az általános lepukkantság ellenére tisztaság van.
Nekem már ott megnyerte a tetszésemet, hogy kiplakátolt fix tarifával dolgoznak. Ez errefelé nem szokás.
Hideg/ETIHAD_kisparna_200.JPG)
Delhiben egyébként hideg van. Egyszerre érzem a szokásos szagokkal teli fülledtséget miközben estére már kell a kabát. +10 fok van hajnalban. Mi ez ahhoz képest, hogy Londonban -1, otthon Magyarországon meg -16? Na, ezt a +10-et az itteniek is nehezen viselik, állítólag nem szokott ilyen hideg lenni.
Mi reggel 9-re végre aludni térünk, és felavatjuk az Etihadtól „kölcsönzött” pokrócot és kispárnát. Fázik a kilógó lábunk, de végső soron örülünk. Megérkeztünk.
