2013.02.20.
00:00

Írta: joco78

Amritsar

India, Pandzsáb, Amritsar, Tourist Guest House

Tizenegyedik nap (1.) 2012. február 27.

 

Hajnal 5-kor befut a buszunk Amritsarba. A közel 12 órás utunk közel sem volt annyira megrázó, mint a legutóbbi Bikanerbe. Megkaptuk az egyetlen alsó alvós részt, közvetlenül a sofőrfülke mögött. Magamtól biztos nem választottam volna, de a fickó az utazási irodában elég meggyőző volt, ezért rábíztuk a választást. Azt mondta, elől jobb utazni, mert ott kevésbé ráz a busz. És tényleg!

Az alvós rész egyébként egy kétszemélyes koporsónak is beillett volna, kinyújtott lábbal fel is lehet benne ülni (ez az emeleti részeken már nem menne), de hosszában kb. a közepétől már csak a lábunk fér el.

Bikaner_Amritsar_map.gif

Szerencsére 15 perc alatt megtaláljuk a kinézett szállást és felverjük a még alvó személyzetet. Később kiderül, hogy a Tourist Guest House is  egy családi vállalkozás és a nagypapa az, aki ajtót nyit. Mutat egy szobát, mond egy árat: 350, mi meg rábólintunk és minden regisztráció meg egyéb nélkül maradhatunk a szobában. Gondolom, ő is megy vissza aludni.

A szállás barátságos, de eléggé lepattant, ahogy azt a Lonely Planet megjósolta. Gyorsan letussolunk, aztán folytattuk az alvást, amit a buszon félbehagytunk.

Kb. dél mire összeszedjük magunkat és kimerészkedünk a városba. A tűző nap miatt nem ez a legszerencsésebb napszak, de ez már mégsem a sivatag. Kinyomozzuk, hogy hogyan jutunk majd tovább Dharamsalaba, aztán eszünk egy jót az Arany Templom közelében.

20120227_01_01_500.JPG

Az vasútállomás környékén mindig nagy a nyüzsi

Punjabi Rasoi

A Punjabi Rasoi valóban egy remek étterem, talán az eddigi legjobb az utunk során. Az indiai konyhán belül előkelő helyet foglal el a punjabi fűszerezés, van is már egy jó pár élményünk korábbról. Többek közt a londoni Tayyabs étterem, ami pakisztáninak mondja magát, így sokáig nem is értettem, hogy akkor ez most pakisztáni vagy indiai. A magyarázat egyébként olyasmi, hogy az eredeti Pandzsáb tartomány átnyúlik a mai Pakisztán területére. A konyha pedig szerencsére nem ismeri a politikai határokat.

Iza eszik egy Butter Masala Dosat én pedig egy Paneer Butter Masalat sima Naannal. Iza átlagon felül elégedett, bár eddig egyik kajáldánkra sem panaszkodhatunk.

20120227_01_02_500.JPGEz a kép egy későbbi dosa-rendeléskor készült. A fotózás csak többedik nekifutásra sikerült, mivel mire észbe kaptunk már üresek voltak a tányérok.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tavolazsiatol.blog.hu/api/trackback/id/tr555086973

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.